Ebben a hónapban Dr Fekete Ferenc urológust, európai szexuális medicina szakembert, az egyesület korábbi elnökét  kérdeztük meg az egyesület történetéről, saját szakmai útjáról és más kérdésekről.

Sok szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót a honlap megújulás részeként bevezetett Interjú rovat első részében. Célunk, hogy minden hónapban egy kiemelkedő szexuális medicina szakemberrel interjút készítsünk, és ki más lehetne az első alany, mint a társaság egyik alapítója, 2008 és 2018 közötti elnöke, mai napig aktív vezetőségi tagja, Dr. Fekete Ferenc. 

 

2008-ban az egyik alapító tagja voltál a társaságnak. Honnan jött az ötlet, mi volt a célja?

Amikor a 80-as években elkezdtem orvosként dolgozni, akkor a szexuális problémákat még nagyrészt lelki eredetűnek tartották és csak az esetek 1-2%-át tartották betegség következményének. Ezért csak pszichológusok és pszichiáterek foglalkoztak szexuális problémákkal, ők is inkább elméleti síkon. Érthető módon a szervi alapúakkal kevésbé hatékonyan. Általános urológusként tanúja voltam annak a robbanásszerű fejlődésnek ezen a területen, ami a 80-as évek végén zajlott le. Új és hatékony gyógymódok jelentek meg, főleg a korábban nagyon rosszul kezelhető probléma, az erekciós zavarok kezelésében. Magyarországon ekkor alig pár orvos foglalkozott ezzel a területtel.

Látva, hogy mekkora az igény az újonnan felfedezett hatékony, de akkor még invazív kezelésekre, elkezdtem ezzel foglalkozni. Külföldön megalakult az első tudományos társaság - akkor még International Society for Impotence Research néven - és elkezdtem a konferenciáikra járni.  A fizetésünk ekkor nagyon alacsony volt, ezért az elsőkön úgy vettem részt, hogy ingyenes repülőjeggyel utaztam, olcsó szállásokon laktam. Mivel a belépőt nem tudtam kifizetni ezért emlékszem, ahogy reggel már a bejáratnál álltam és mikor kinyitották a kaput és sokan betódultak, én a tömeggel együtt mentem be. Később, amikor megismerkedtem kollégákkal volt, aki odaadta a belépőjét mikor éppen nem ment a kongresszusra. Nagy öröm volt, mikor valaki nem ment el a vacsorára és nekem adta a belépőjét. Itt újabb külföldi kollégákat tudtam megismerni. Végül sikerült létrehoznom egy szerény alapítványt / Magyar Potencia Alapítvány / és nemzetközi kongresszust tudtunk szervezni, amihez már szponzorokat is sikerült találni. Később az időközben megalakult nemzetközi társaság konferenciáin rendszeresen részt tudtunk venni támogatók segítségével. Ekkoriban az európai társaságnak önálló hazai tagszervezete nem volt, az andrológus társaság szexuális medicina szekciója volt velük szervezeti kapcsolatban. Felmerült az európai társaság részéről az igény, hogy legyen önálló magyar társaság, amivel együttműködnek. Így alakult meg 12 éve a hazai társaság. Kezdetben az andrológus társasággal nem volt felhőtlen a viszony, mert konkurenst láttak bennünk. De aztán kiderült, hogy nem zavarjuk egymás vizeit és sok olyan területtel is foglalkozunk, amikkel ők nem. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a céljaink közösek akkor a kapcsolat javult és jelenleg nagyon jó. 

Alapvetően egy tabutémát választottál szakterületedként. Miért pont a férfiak szexuális életét érintő problémák megoldását tűzted ki célul?

Ahogy az előbb mondtam, mint általános urológus az impotencia invazív, sebészi és injekciós kezelésével kezdtem foglalkozni, mert ezt csak urológus tudta végezni. Azon belül is kevesen vállalták a gyakori szövődmények /priapizmus stb./ miatt. Pont emiatt nagyon nagy volt rá az igény a betegek részéről. Akkor még vénás elfolyást gátló műtéteket is végeztünk a péniszen az erekció javítására. Mivel a sorkatonaság alatt szerencsére sok péniszműtétet végezhettem és később nyílt lézersebészettel is foglalkoztam, a többieknél talán nagyobb gyakorlatom volt a pénisz műtétekben. A pénisz implantátumok hazai úttörőjével, Török doktorral barátságba kerültem és tőle tanultam a műtétek végzését. Hollandiában is többször jártam az ottani kórház támogatásával tanulmányúton. Munkahelyi vezetőm, Magasi professzor is támogatott ezekben. Később nagy levegőt vettem és abbahagytam az egyetemi karrieremet, hogy csak erre tudjak összpontosítani. Húsz évvel ezelőtt aztán a terület aranykora következett a PDE5 gátlók megjelenésével. 10 évig minden nemzetközi rendezvényre tudtunk menni a szponzorok révén. Többször is jártunk az AUA-n és voltunk Dél Koreában, Kanadában, Kubában világkonferencián. Az európai kongresszusokra fiatal kollégákat tudtunk ösztöndíjasként küldeni. Nagyon virágzó időszak volt.

Mai napig kevesen törődnek Magyarországon a férfiak szervi eredetű szexuális problémáival ilyen mélyrehatóan. Hímvessző protézis beültetéssel hazánkban ketten foglalkoznak - de kérlek, javíts ki, ha rosszul tudom. A kettőből te vagy az egyik. Mennyire nehéz ezen betegek vezetése, kezelése, kivizsgálása? Mi a vezető panasz ezen esetekben, mire figyeljen oda egy általános urológus, akihez besétál egy ilyen beteg?

Szomorú apropója az interjúnak, hogy az egyik olyan hazai urológus aki végzett ilyen műtéteket,  Azmi Mohamed a vírus áldozata lett decemberben. Valóban a műtét speciális volta miatt kevesen végzik rendszeresen idehaza. Én jelenleg öt kollégáról tudok, aki végez, ebből ketten-hárman rendszeresen. Sokat gondolkodtunk miért végzik ilyen kevesen. Szerintem egyrészt kevés műtét van, nehéz megtanulni. Másrészt a tanulási időszakban olyan szövődmények jelentkeznek, hogy sokaknak elment tőle a kedve. Itt a műtét sikeressége eléggé egyértelmű. Hogy kinél indokolt a műtét, azt könnyű meghatározni. Aki más kezelés mellett nem tud nemi életet élni, mert nincsen megfelelő merevedése hozzá és szeretne. Ennyi. De akkor minden más kezelést, beleértve az injekciós és vákuumos kezelést ismernie kell, mikor a műtétről dönt. És csak merevedési probléma esetén szabad műteni. Ha megcsalja a felesége, azon nem fog ez segíteni. Nagyon nehéz még harminc év után is megítélni, hogy ki az, akinél nem kéne ezt elvégezni. És nehéz is ezt vele elfogadtatni. De meg kell próbálni kirostálni aki utána valószínűleg elégedetlen lesz, mert különben később minket fog kísérteni. Sajnos pont azok akarják legerőszakosabban. Ez benne a nehéz.

2018-ban átadtad a társaság elnöki pozícióját Dr. Pilling Jánosnak. Nehéz volt elengedni 10 év után ezt a posztot? Ezen 10 év alatt milyen jelentős változások, újítások azok, amelyekre a legbüszkébb vagy?

Sajnos az utolsó években csökkentek a támogatók, nehezedtek a törvényi feltételei is a szponzorálásoknak. Egyre nehezebb lett konferenciát szervezni, a külföldiekkel való kapcsolattartás, a fiatalok segítése. Pont, amik egy egyesületnek a legfontosabb eszközei a fejlődésre. Nagyon rossz volt látni, ahogy mindezt az állam még nehezítette is az egyre szigorúbb szabályozással. Amiben talán sikerült előre lépni az a szexuális problémákhoz vezető betegségek ismertebbé tétele és a szakmai területek közötti együttműködés javítása.  A legbüszkébb arra vagyok, vagy inkább annak örülök legjobban, hogy az elnöki időszakom legvégére sikerült olyan kollégákat bevonnunk a munkába és olyan fiatal orvosokat találnunk, akik a lelkesedésükkel talán a nehezebb időszakon is át tudják vinni ezt a fontos területet képviselő egyesületet. Emiatt kell időnként megújulnia mindennek, egy egyesületnek is. A másik, aminek örülök, hogy az andrológusokkal sikerült megjavítani a viszonyt. Végül jó érzéssel sikerült a vezetést átadnom. De továbbra is igyekszem segíteni az egyesületet.

Jelenleg a honlap megújulásán dolgozol többedmagaddal, mi lenne az új oldal célja? Mi az az eredmény, amivel már elégedett lennél?

Manapság mindennek az alapja az online jelenlét és aktivitás. Ezért fontos egy egyesületnek is a honlap. Különösen ezekben a járványos időkben ez az egyetlen fórum ahol lehet kommunikálni. De utána is egy olyan felület lehet, ahol szakmai kapcsolattartás zajlik. Én azzal lennék elégedett, ha rendszeresen látogatnák a kollégák, mert olyan tartalmak jelennek meg, amik érdekesek, amikről lehet vitatkozni, beszélgetni.

Amikor a honlap megújulásának részleteit egyeztettük, nem tudtad, hogy te leszel az első alanya a rovatnak. Viccesen említetted a Gitárok újságot, ahol az interjúk során az első kérdés mindig az első gitárra vonatkozott. Aki ismer téged, az tisztában van a zene iránti szereteteddel. Ez vajon honnan ered? Jársz még gyakorolni, játszani? Milyen típusú volt az első gitárod?

Zenei általános iskolába jártam és 12 évesen kezdtem gitározni tanulni. Később először lemezlovas voltam, majd 16 évesen kezdtem játszani egy együttesben, akikkel középiskolákban léptünk fel. Főleg bluest játszottunk, ami akkor még újnak számított itt. Akikkel akkor felléptem, játszottam azok ismert zenészek lettek azóta / Dés, Pálvölgyi, Takács Tamás stb/  Nekem viszont a másik, „komolyabb” vonzódásom, az orvosegyetem jött, majd katonaság és a szakvizsgára készülés, sokat kellett tanulni, dolgozni, de azért akkor is játszottam időnként másokkal. Aztán egy híres zenekar dobosa eljött hozzám, mint páciens. Mikor elmeséltem, hogy gitározgatok meghívott a zenekarába, hogy menjek velük játszani kis rendezvényekre. Később következett a Medicolor, amivel az elmúlt nyolc évben sokat léptem fel. Rendezvényeken, fesztiválokon játszottunk. A profi zenészek mellett és a közönség miatt muszáj volt összeszednem magam. A vírus miatt sok fellépésünk elmaradt, de már van meghívásunk nyárra. Mostanában még többet, napi több órán át gyakorlok és nagy örömömre sokat sikerült fejlődnöm, alig várom, hogy kiállhassak a színpadra. Mindig eszembe jut mikor egy világhírű zenészt megkérdeztek hetven évesen, hogy miért gyakorol annyit és azt felelte, „ mert élvezem, hogy fejlődök! „ . Az első gitárom tizenkét éves koromban egy héthúros gitár volt, aminek játszhatatlanul széles nyaka és nagyon kemény húrjai voltak, ezért át kellett alakítanom hathúrosra és a nyakát is keskenyítettem hogy lehessen rajta játszani, de nagyon nehéz volt úgy is. Két év múlva édesanyám egyhavi fizetéséből vett nekem egy használt elektromos gitárt, ami nagy előrelépés volt számomra. Egy roma gitároshoz jártam órákra a Blahára. Komoly hangszerre azonban nem volt még pénzem. Ezért később rajztáblákat összeenyveztem és a garázsban kivágtam belőlük egy gitártestet, a gitárom nyakát arra átszereltem. Egy autószerelő barátom festette arany színűre. Tíz évig azon gyakoroltam. Mikor „profi” lettem és lett bevételem a zenélésből egyre jobb hangszereket sikerült vennem. A gitárok beállításában, átalakításában is sikerült előbbre lépnem. Vagy húsz hangszert és számtalan egyéb kiegészítőt vettem az elmúlt tíz évben, beállítottam, javítottam, használtam majd eladtam őket és megint újakat vettem. Így nagyon sokat kipróbáltam és tanultam a gitárokról. A teljes együttes hangosító felszerelését is megvettem és folyamatosan modernizáltam, javítottam, szereltem, sokat tanultam közben ezekről is. Az összes zenei bevétel ezekre elment, de nem bánom, mert sokat tanultam ebből. Ma már speciális számítógéppel kötöm össze a gitárt és bonyolult beállításokat végzek, napi szinten foglalkozom ezzel és rendszeresen javítom a hangzást. Néhány nagyon komoly gitárossal is „szakmai kapcsolatban” vagyok, gyerekkorom nagy gitáros példaképeivel sikerült találkoznom. Várom a további fellépéseket, szeretnék még fejlődni! 

Nagyon sok mindent elértél már a pályafutásod során, lehet ilyenkor még új, motiváló célokat kitűzni? Milyen terveid vannak a hivatásoddal kapcsolatosan a jövőbe tekintve?

Hatvan év felett is tisztában kell lenni a trendekkel. A kezelések változnak. Nézzük csak a kinolonok megítélését, korábban nagyon adtuk őket, ma kevésbé merjük. Ha az ember hatékony akar maradni a gyógyításban, akkor ezeket a trendeket  ismerni kell. Fontos, hogy ne kezdjünk mindent kezelni, tűzzünk ki prioritásokat, amikben jók vagyunk. Ismerjük a határainkat. Így sok kudarcot elkerülünk. 39 éves praxissal a legnehezebb számomra, hogy megtartsam az érdeklődésemet a betegekkel szemben. Mert ha elvész, akkor oda a hitelességem, a betegek rögtön megérzik és nekem is kínszenvedés a kezelésük.  Az anyagi motiváció egy bizonyos kor felett általában már lecsökken. Nekem úgy sikerül az érdeklődésemet megtartani, ha a pácienst nem mint beteget, hanem mint embert nézem. Aki valahol lakik, valamit dolgozik, lehetne a fiam, az apám vagy akár én is. Ezért amikor jönnek, sok látszólag közömbös részletet megbeszélek velük, honnan jöttek, hogyan értek ide, miért hozzám jöttek, mit dolgoznak stb. Közben felmérem a reakcióit, hogyan kell vele kommunikálni.  Nálam ez rutin, de ez csak egy-két perc! Jobban megértem őket és sokat tanulok tőlük, ők meg érzik, hogy érdekelnek. Közben persze a panaszukra is fény derül és végül azt is megoldjuk. Mintegy mellékesen. De persze én tudom, hogy ezért jöttek, viszont így nekik és nekem is könnyebb ez. A látszólag felesleges kérdések végül megtérülnek. Ha valaki olyan korú, mint a fiaim akkor próbálok rájuk úgy nézni - ez a fiam is lehetne és úgy is bánok velük. És jó érzés, ha látom, hogy sikerült elérnem,  nem félnek tőlem és a kis műtétektől. Azt szoktam mondani, hogy műtétet olyan végezzen, akit már operáltak. Aki tudja milyen az asztalon feküdni. Rájöttem, hogy amit mi kis problémának látunk, az valakinek a legnagyobb. Ezért én nem nagy dolgokat akarok, hanem sok kicsit, de azt jó érzéssel. Hát nekem ez a fő szakmai tervem, hogy ezt sokáig bírjam fizikailag és motivációval!

Számtalan szakmai siker mellett családapaként is helytállsz, Szilvia lányod is az orvosi pályára lépett. Befolyással volt-e rá az általad nyújtott példakép, esetleg ő is urológus lesz?

Három gyermekem van, két fiam egyetemista, jól haladnak. A lányom is sok mindent örökölt „belőlem” . Sosem akart más lenni, mint orvos. Pedig én sosem mondtam neki, hogy az legyen. Hozzám hasonlóan, ő sem babákkal, hanem élő békákkal, siklókkal, gyíkokkal játszott. Nem félt megfogni őket. Jó a kézügyessége, határozott, bátor. Láttam, hogy valami sebészi terület kell neki és ő is úgy érezte. Viszont amit tőlem látott az urológiából az mint lánynak “kicsit sok” volt neki. Nem csodálom, mert orvostanhallgatóként az urológiát én is kicsit durva területnek láttam még és sebész akartam lenni. Így került aztán a gégészetre, ahol jól érzi magát. A rezidensség mellett PHD hallgató is egyszerre. Látom, hogy ő is ugyanúgy örül, ha valamit szépen varrt meg, mint én annak idején, de bevallom most is. Megmutatja a képeket, miket műtött. És ez jó érzés nekem. Ezek szerint jó úton halad.

Manapság nem lehet egy témát sem körbejárni anélkül, hogy a COVID-19 fertőzést ne kelljen megemlíteni. Mennyiben befolyásolta a betegellátást, a betegek utánkövetését a járványhelyzet? Gyakrabban alkalmaztad a telemedicina lehetőségét, vagy ezen betegek esetében ez nem kivitelezhető?

Végig dolgoztam, igaz kisebb intenzitással. Viszont egyből felismertem a telemedicina iránti igényt és azóta is rendszeresen konzultálok betegekkel otthonról is. Ez a járvány után is megmarad, én úgy látom. Az E-recept írástól, EESZT-től először féltem, ma már örülök neki. Kisebb műtétek után is emailben tartjuk a kapcsolatot és évek óta nagyon bevált ez a gyakorlat. Sokkal könnyebb, nem megterhelő, részletesebb, visszanézhető, képet lehet küldeni, nem kell utazni a betegnek stb.

Köszönjük szépen a válaszokat! Vigyázz magadra ebben a nehéz időszakban, reméljük legközelebb már személyesen tudunk találkozni a következő konferencián!

Szerencsére sikerült elkerülnöm a fertőzést, most megkaptam az oltást és nagyon bízom benne. Már megvannak a terveim az egész évre.  Úgy érzem ebben a különleges helyzetben a sok nehézség mellett sok jót is sikerült elvégezni, fizikailag és szellemileg erősödtem, fejlődtem. Ez hatvan felett nem kis dolog. Azt láttam az életemben, hogy mindig a nehézségeken fejlődik az ember és később az busásan megtérül. Remélem, hogy most is így lesz. Mindenkinek ezt kívánom!

Készítette: Dr. Kovács Petra Terézia